Back to Art Documents
mint
minden mi báj, ha akad
ez, vagy ettől eredő mesét fal,
s mondja, hogy csak
nem okoz se bajt, sem megrontást fejedre,
biztos a szellem jár itt a kertben leckézni csak,
hát
foltos is, zokniban
legugolni készül,
hogy megmutassa,
viruljon a virgács szeretik mégis,
s ettől jobb kedvem lesz
akasztok it írást.

--------------------------------------------------------
rácsos antilop, jólelkü szegény
Antiópé nevet viselt,
réges rég

hol

kémények mint kialudt mágja már a rét,
s vitték volna égetni,

hol

őrzik körül házát kutyái,
katonák, királyok, dzsungel,
s orgona kert,

hol

rózsa-karok,
széles kapu,
-isten adta-,
s páva toll kerítés,
veszi körül,
s áll,
s fésülködi örök haját




kíváncsiskodv, mi ott, alatta?
aranysárga és kékkockás tógát

könnyű szélben még megmutatta dolgát.
s hogy el ne száradjon hívta már,

vízhordozó fiú siet,
ki könnyen kitanulta, kel, s jár teli köcsögökkel,

tél van erős, ropog a hó, megy, siet,
hoz kenyeret is, meg ne éhezzen itten,

kenyeret
kipakolt, asztalnál rendre,
s a szendét megjátszva
Antiópé evett, evett,

s későre járt, nekivetkezett.

Hogyan értheti meg egymást
két tetszőlegesen választott egyén?

Mikor egy asztalnál esznek
ezek a kiválasztott személyek

talán mert ugyanazt az ételt eszik
egyformán ízlik, vagy rossz

a feltálalt étel, de ha mindkét fél
befejezte az étkezést sajnos
el kell dönteniök melyikük
fogja előbb kihányni, kiszarni
s egymás képibe röhögnek
ez persze átlagos viselkedés.

világ!
vallás!!!!, ide süss!
s miközben esznek emígy beszélnek:
-------------------------------------------------------
adok neked egy szent tehenet.
hogy vidd
a sötétben
a csónakházig...
várj, itt a lámpásod.

szellem és öröklét
örökké markába szorul

láttam eleget
mi sehova se vezet

látni nem merek
setöbb se kevesebb
embert vagy állatot.
mi beképzelt, ostoba

ki bölcsességtől szegény
vagy szemérmetlen

látnék szegényt
ki megszeppen a pénztől
vagy kinek akad dögivel,
fabrikál, fúr-farag,
kifizetik jussát természetben, testileg...
s arat.

vályogodúba dobta perselyét persze,
időben kiemelte, merte,

gyanutlanul rákapott a sor,
igy mát ő is próbálkozott máshol.

nyereg terád vár, Antiópé.

teérted üres a szája
tízezer botnak

ha adózol neki

ez a hintaló
oly kedves volt nekem!

------------------------------------------------

ime: ismerkedni kezd: két vándorbot,
távoli helyről jött cipők,
tőle a rét,
léptei hosszak,
mégis
hallod, s érted is
e rossz pántot
melytől erős az esőhordó,
ott áll a konyha mellett,
kinn a földön:
s mikor a répa kövér
hát jöjjön.


húzza ki: be nagy,
suttogja: kaplak.
beteg vagyok,
ásnak majdak kutat.
honnan jöhetsz
hogy hozzám siess mindig

kakukkfióka

te jégvirágos ablakon
kopogtatsz csőrődel.

szolga pedig:

bánom én is,
bánja az ég,
mit tehet?

fogann ezer tojást,

forran ott
rá üle oldalán
fél kezű üst

sápadt napfényben
hajnali órában
kerest,

akár a porban a rajzoló ujjak,:

emez: sárga holdfény.
tüskét növeszt a szél ellen,

amaz: még a disznó vigyor elmúlt,
virul,
mielőtt az erdőbe indul :
szélén

Korán a patakban fürdik.
s merít belő egy flaskát is,

követi:
ez itt hó lepte tető alatt beúszott,

az meg:
dzsunkáján a révészt csókdossa,
viszi zsákjában a mákot,
össze csomózott szennyes tógát,
méhkast, át a mocsáron, melybe ömlik.

a ganaj lagunába
érve

tartva nagy anyátlan és arany,
elrej alatt,
senkinek sem kell,
s lassan fagy.

itthon messze még Antiópé gubbaszt
forró falú kemence mellett,
s játék keze alatt tarott,

csöpög, mint a méz,
puha mint a kalács,
gyermet vár,
az is csak hiába,
az is maradt még ő maga is,

gyönge lábnyomait csecsén be sokáig hordta,
számolgatja vidáman az év napjain,
ki betér maholnap,
sárosan,
az eső elől,

ha tavaszodna,
s a tavasz ha szóllall hozzá most:

fogadtam egy ezüst pénzben
tud-e Szókratész olyat:
hogyha megmelegszem, keze
megtapogat,
hogy gyógyítson,
mondja Antilop,
----------------------------------------------------------------------

pénzért

kenyérré varázsolom a köveket,
s vízzé változtatom a köveket,

de ha nem fizet meg, állok odébb,
a filozófia itt tudományközi,

alva pihen,

hogyhogy babon alszik a gabon a silóban?

aztán: virít,
jöttét két kos veszi,

várná jussát,
alapos a verés,
szabad vagy-üti,
míg mozog,
véres a haja, beszakadt fejjel a kemencének dőlve,
hát ez is véget ér, kurva volt.

lepel rá,
felejteni.


------------------------------

s szóla prológust:

önmagad elérése még nem a végcél,
tested minden állapota a megvilágosodás,
cél nélkül élni egyenlő a lehetetlennel,
önmagaddal élni gondoskodás a szavakról.
gondolkodtam, tehát voltam, ki Anatol, a vesszőfa,
egyetlen igazság létezik csak
elpusztithatod önmagad
ha hagyod, hogy elpusztítsanak!
hogyha vánszorgó szekér
terhét életúnt türelmére méri
a bevásárló kosaras...
az erdőbe ment hát,
ottan lehever az árnyon, fövön, mákot szedve a közelben
apró pipájából.
száraz szeme, kisírt és vak,
csupán csak tapogat össze, hogy érezze: egy kis parázst,
felemelt két tojást is, kosarából
s a fűbe nyomta,
vége hát véled, mondja.:


akkor hason feküdt a szép
száraz szeme, kisírta már

harminc forró nyár óta érleli
a bájait a napsugár,

a vízhordó legényke mostanában

maga alá szarik a dög,
szeszet isz,
kinek liliom a malac,
ha ráül,

kinek szép szó nem kell,
elköti tarsolyát kit leüt,
, s
megsúgja neki a melle vonalát,
tógája alatt
szellem, s árny egyaránt,
s feji hogy tejeljen a rabszolgaság.
szive vörösre festett ajak,
ajtaja bak fej alatt, érkezik,
hogy átal ment indulástól áramtól folyóként sosem,
ment ment ment sohasem tovább.
BACK TO TOP